Vitában már számos alkalommal hallottam azt idősebbektől - vagy legalábbis nálam idősebbtől -, hogy tiszteljem a korát. Ez a legnagyobb baromság, amit mondani tud. És egyben szegénységi bizonyítvány is.

Nincs mit tisztelni valakinek a korán. Ez egy adottság. Ha valaki sokáig él, koros lesz. Ez nem teljesítmény. Ezért nem tett semmit, csak létezett egyik napról a másikra. Ez alapján nyilván azt hiszed, bunkó vagyok, aki nem tisztel semmit. Nem igaz: a teljesítményt tisztelem. 

Tisztelem azt az embert, aki gondoskodik a családjáról. Tisztelem azt, aki embertársaival jól bánik. Tisztelem azt, aki képes érteket teremteni. És az alapvető tiszteletet mindenkinek megadom. Ez nálam azt jelenti, hogy nem bánok vele se jobban, se rosszabbul, mint bármilyen ismeretlennel. 

Miért olyan szánalmas, ha valaki ezt mondja?

Mert nincs más érték, amit fel tud mutatni. Annyi esze sincs, hogy érveljen a saját igaza mellett, megvédje az álláspontját. Ezt teszi egy felnőtt, értelmes ember. Amikor meghallom a tiszteldakoromat szöveget, egyből tudom, hogy szóra sem érdemes az ember a továbbiakban. Csak olyanokkal érdemes megvitatni valamit, akik hallják, amit mondok, és nem csak csendben maradnak, amíg beszélek. Kevés ilyen ember van. Meg kell becsülni őket.